Haverok, nyócvanezerwatt,Heineken… nem szívesen szólnám le (de azért leszólom) az idei fesztiválkínálatot, ám a java leírható ezzel. (A nunik nem újságba valók.) Talán ha három kivételt találunk (nem számolva az egynaposka, monotematikus „fesztiválokkal”, amilyen pl. a mesztegnyői rétesfesztivál vagy a markotabödögei uborkaparti): a Művészetek völgyét, a Bánkitó Fesztivált és az Ördögkatlan Fesztivált. Kapolcsról (és társközségeiről) itt most szó se essék, esett-esik elég mindenütt, a Bánkitó maradjon későbbre, fessük le ezúttal az Ördögöt.
A Katlan összművészeti fesztivál, a szó legszorosabb értelmében: az összes meglévő (ismert) és néhány még nemlétező művészeti ág, azok valamennyi műneme, műfaja képviselteti magát (a Közhelyszótár szép kifejezésével élve).
Lesz – persze – zene, mindenféle-fajta zene: templomi orgonálás, danolás, síp-dob-nádihegedű, kórus, rock, blues, jazz, alter, pop, utcazene, térzene, udvarzene,;
lesz – persze – színház, mindenféle-fajta színház: külföldi színház, térszínház, utcaszínház, báb-udvar-szoba- és buszszínház, tragédia, komédia, tragikomédia, próbafolyamat, rögtönzés, „vér és szerelem szónoklás nélkül, vér és szónoklás szerelem nélkül, vagy mindhárom”;
lesz – persze – képzőművészet: mff. km.: kiállítás, festés, szobrás, társas, kortársas alkotás, műhelymunka;
lesz – persze – film: mff. f.: kisfilm, rövidfilm, nagyjátékfilm, gyerekfilm, dokumentumfilm, konyhában, spájzban (tényleg!), kertben, teremben, fuballpályán;
lesz – persze – irodalom, mindenféle-fajta irodalom: verses, csoportos, háyjánosos, nemzetközis, műhelyes, romás, kortárs, klasszikos.
És (éssel kezdjük a mondatot, nb. a bekezdést): lesz – persze – élet. Nagy élet lesz az Ördögkatlanban, aranyélet. Három jeles bortermelő falu, egy igen jeles szoborpark, kocsmák, játszóházak, pincesorok, bolti sörök, hurkakolbászpecsenye, medvehagymás pogácsa, krumpislecsó.
Aktivitássegítő komponensek, mint a reggeli pálinka, az esélykikötő, a Csehtamás-színpad, a Cafés & Citizery Project , kézművesség, játszóház, az ördög győzné felsorolni, mi még; mellettük szép számmal olyanok, amik beérik a passzív befogadással, hétezerféle kaja (helyi!), esti bor (helyi), Kistibor (vendég)… lehet túrázni vagy lustulni, hegyet hágni, lőtőt lépni, völgybe hányni, horgászni, horogra akadni, úszni stb….
Hogy a Katlanban a társaság igen exkluzív, azt jelzi az, hogy rajtunk, középsúlyos fesztivál- és alkoholfüggőkön kívül ott lesz három egész falu, egy fél régió és egy negyed ország népe, vájtfülű és –szemű életművészek és komoly életművek, öt díszvendég öt Kossuth-díjjal (Törőcsik Marinak kettő van, Kárpátaljának egy sincs, de ahogy az itteni ottani produkciókat nézem, most majd lesz), ott lesz az egyre ritkábban levő Európa Kiadó, menyhárti vicsorral, bohócok sírós vigyorral, az örökös fővédnök, Cseh Tamás szelleme mindent értő mosollyal, meg pogácsa: borral.
Mindez még emberi méretben, emberi hangon, emberi hangulatban, ördögien jól… és – nem utosó szempont – emberi áron.
Szöveg: Muráth Péter
Fotók: Sas Andrea
