Az autóstopp halott, állítják a vasúttársaságok. Ez nyilvánvalóan hazugság. Az INDEKSZ lerántja a leplet! 

Velősen: a stoppolás jó móka. Nyugat-Európában az utazónak ki kell zarándokolni egy autópálya-felhajtóhoz, ahol ritkán kell 20 percnél többet lengetni és megáll egy kocsi. Az úticélt érdemes nagyméretű kartonra felfesteni, így csak a jó irányba haladó sofőrök állnak meg (a francia Riviérán a Nizza tábla ellenére is többen ajánlottak barcelonai fuvart - a Szerk. megjegyzése). Az akcióban nem csak a frankok vesznek részt, hanem -az össztársadalomhoz viszonyított arányukban- a bevándorlók is. Angolul közepesen rosszul beszélnek, a francia nyelvtudást viszont nagyra értékelik. Cigarettát, frissítő italokat és élelmet adnak a fáradt magyar újságíróknak. Az olaszok sokkal bizalmatlanabbak, így ott nem ritka a több órás várakozás sem.

Külön kategória a kamionstoppolás. Ők akkor is megállnak, ha meglátnak egy hátizsákost az útfélen és -egyszerre minden nyelven hadarva- fuvart ajánlanak. Ha másfelé visz az utuk, CB-n körbekérdeznek, hogy megy-e valaki arra. Ehhez járul még a teljes ellátás, a lehetetlen történeteik, az ajándék a rakományból és a semmihez nem mérhető érzés, hogy 18 keréken gurulsz.

Leggyakrabban magányos vezetők állnak meg, hogy beszélgetéssel múlassák az időt, így nem lehetetlen, hogy három, akár négy (!) ember is együtt stoppoljon. Csak világosban érdemes lengetni, viszont így hajnaltól estig akár 1000 km-t is meg lehet tenni.

Magyarországon minden kicsit más: többet kell várni, csak a szomszéd városig visznek stb., de még mindig sokan csapatják az útszélen. Up the thumbs!